Jelenlegi hely

Nyitóoldal » OHA
AZ ORAL HISTORY ARCHÍVUM INTERJÚINAK ANNOTÁLT JEGYZÉKE
A gyűjtemény a kutatók rendelkezésére áll. Jelentkezésüket várjuk az 1956intezet@gmail.com címen.
Az interjúk nyilvánossági szintje:
  • nyilvános = szabadon kutatható és idézhető a forrás megjelölésével
  • kutatható = szabadon kutatható, de az idézéshez az interjúalany engedélye szükséges
  • zárt = a kutatáshoz és az idézéshez is az interjúalany engedélye szükséges
  • Olofsson Károly Placid (1916–2017)
    Bencés szerzetes, tanár. 1933-ban a budapesti Bencés Gimnáziumban érettségizett, majd Pannonhalmára került, ahol teológiát és nyelvszakokat végzett. 1939-ben avatták föl szerzetesnek, 1940-ben doktorátust szerzett. A háborút követően Budapesten tanított, egészen 1946-os letartóztatásáig. A szovjet katonai bíróság 10 éves hadifogságra ítélte. A Szovjetunióból 1955 végén tér haza, előbb egy fűrésztelepen, majd fővárosi kórházak mosodáiban dolgozott, mivel rendjébe nem térhetett vissza. Hatvan éves korában nyugdíjba vonult, majd kisegítő lelkész lett a budai Szent Imre plébánián.
    [nyilvános] »755« 2002., 4 ív, hangfelvétel.
    Készítő: Lugossy István.
  • Ondrasek Iván (1932)
    Katonatiszt. 1956. október 26-án szemtanúja volt a miskolci ÁVH-s sortűznek.*
    [nyilvános] »438« 1992., 2 ív.
    Készítő: Páczelt Istvánné.
  • Orbán György (1950–2025)
    Jogász, könyvkereskedő. Édesapja, Orbán Nándor (1910-1981) katonatiszt, 1948 után segédmunkás, a forradalom idején a nagykanizsai nemzetőrség parancsnoka volt. Ezért 1958-ban tízévi börtönbüntetésre ítélték. 1963-as szabadulása után edzőként, majd szőlőmunkásként dolgozott. [GY]
    [zárt] »693« 1997., 10 ív, melléklet, hangfelvétel.
    Készítő: Molnár Adrienne.
  • Orbán Péter (1937)
    Állattenyésztési technikus Erdélyben. 1956-ban Temesváron részt vett a Szoboszlai-féle összeesküvésben. 1957-ben huszonöt év börtönbüntetésre ítélték. 1964-ben szabadult.
    [kutatható] »635« 1994., 3.7 ív.
    Készítő: Gagyi-Balla István.
  • Örkény Antal (1954)
    Szociológus. A demokratikus ellenzék tagja volt. 1978 óta az ELTE Szociológiai Intézetének munkatársa. [MM]
    [kutatható] »806« 2005., 2 ív, hangfelvétel.
    Készítő: Balogi Anna.
  • Ormai Péter (1935)
    Marós. 1956-ban Ausztriába disszidált, majd 1957-ben Ausztráliába emigrált. Sydneyben él, nyugdíjas taxisofőr.
    [nyilvános] »792« 2005., 2 ív, hangfelvétel.
    Készítő: Kőműves Ágnes.
  • Ormay Antal (1934)
    Pszichológus. Az ötvenes években a Budapesti Műszaki Egyetem Gépészmérnöki Karán tanult, majd az ELTE-n filozófiát és irodalmat hallgatott. 1956. október 23-án részt vett a tüntetések szervezésében, később tagja lett a Nemzetőrségnek, és dolgozott a Népszava szerkesztőségében is. 1956 novemberében elhagyta Magyarországot, Londonban telepedett le. Az Oxfordi Egyetemen kezdte tanulmányait, majd filozófiai és pszichológiai tanulmányokat folytatott az University College London-on. Később pszichoanalitikus képzést kapott, és ekként praktizált. 2005-ben az International Journal of Psychotherapy főszerkesztője lett. 2000-ben hazatelepült. Nyugdíjasként folytatja tudományos munkásságát.
    [nyilvános] »913« 2008-2009., 7 ív, hangfelvétel.
    Készítő: Lugossy István.
  • Oross Imre (1940)
    Dramaturg, forgatókönyvíró, rendező. 1956-ban részt vett a Petőfi Kör néhány ülésén. A forradalom leverése után kizárták az ország összes középiskolájából. Ezt követően könyvügynökként dolgozott. A hatvanas évektől a Magyar Televíziónál rendezőasszisztens volt, később önállóan is készített dokumentumfilmeket. 1971-ben elhagyta az országot, az USA-ban kapott menedékjogot, Los Angelesben telepedett le. Hollywoodban forgatókönyvíró volt. 1999-ben visszatért Magyarországra.
    [kutatható] »877« 2008., 12 ív, hangfelvétel.
    Készítő: Lugossy István.
  • Orosz István (1921-1998)
    Lakatos, technikus. 1939-1948 között szociáldemokrata politikus. 1939-től a Kispesti Traktorgyárban, majd 1975-től a Fegyvergyárban dolgozott.
    [nyilvános] »457« 1992., 7 ív.
    Készítő: Beck Tibor.
  • Örsi Tóth László (1932-1994)
    Tanár, iskolaigazgató. 1956-ban Békéscsabán újságíró, a forradalmi Független Újság szerkesztője. 1957-ben Kistarcsára, majd Tökölre internálták.
    [nyilvános] »432« 1992., 23 ív.
    Készítő: Ferenczy Erika.
  • Ország György (1939)
    Építésvezető. 1956. november 7-ig a Práter utcai nemzetőrség tagjaként részt vett a fegyveres harcokban. 1957-ben 5 hónap felfüggesztett szabadságvesztésre ítélték. 1957 nyarától telefonszerelőként, 1970-től az építőiparban, vezető beosztásokban dolgozott.
    [kutatható] »535« 1994., 17 ív.
    Készítő: Gyenes Pál.
  • Oszkó Gyula (1912-1996)
    MÁV-tiszt, festő-fényező. Részt vett a németellenes fegyveres mozgalomban. 1945 után rendőrtiszt, 1947-től a Belügyminisztérium munkatársa volt. 1949-ben a Rajk-per egyik mellékperében 8 év szabadságvesztésre ítélték. 1954-es szabadulása után ismét a Belügyminisztériumban dolgozott, 1956-ban a minisztériumban alakult forradalmi bizottság elnöke lett. 1958-63 között főosztályvezető, majd 1973-as nyugdíjazásáig gyárigazgató volt.
    [kutatható] »196« 1989., 18 ív, hangfelvétel.
    Készítő: Rejtő Gábor.
  • Ott József (1919)
    Rendőrtiszt. 1950-től Kecskeméten a megyei rendőrkapitányság közrendvédelmi parancsnoka, majd 1955-től a politikai osztály vezetője volt. 1956. október 26-án megakadályozta, hogy a rendőrségnél a tömegbe lőjenek. Tagja lett a megyei rendőrkapitányság forradalmi bizottságának. 1957-ben elbocsátották a munkahelyéről, majd két és fél évi börtönbüntetésre ítélték. 1959-es szabadulása után munkás, rendész, majd raktárkezelő volt.
    [nyilvános] »735« 2000., 3 ív, hangfelvétel.
    Készítő: Orgoványi István.
  • Ötvenhatos lakótelep
    Szociológiai felmérés keretében készített interjúk: Béres Sándor ügyintéző, Csák Gábor betanított munkás, Cséve Tiborné ápolónő, Ernyey Miklós újságíró, Kovács Zoltán lakatos, Molnár Károlyné pénztáros, Palotás István órásmester, Richter József segédmunkás, Richterné Gölöncsér Hermina üzemgazdász, Réti Lajos mozdonyvezető, Seidel István agrármérnök, Solymosi Jánosné adminisztrátor, Szabó Irén adminisztrátor, Szarka Lajos faipari technikus, Terebesi Sándor géplakatos, Túri László házmester, Varsányi Jenő figuráns, Zlatnyik Lajosné ügyintéző.
    [kutatható] »738« 1996., 24 ív.
    Készítő: Forintos György.
  • Ötvös Alajos (1915)
    Munkás, katonatiszt, hírszerző. 1956-ban a bécsi magyar követség munkatársa. Tizenkét év börtönbüntetésre ítélték. Szabadulása után tisztviselő.
    [nyilvános] »240« 1990., 8.5 ív, hangfelvétel.
    Készítő: Hegedűs B. András.
  • Ozwald László (1929)
    Agrármérnök. 1954-től agronómus. 1960-tól az Agárdi Állami Gazdaság főagronómusa, 1972-től vezérigazgatója.
    [kutatható] »1132« 1984., 5 ív.
    Készítő: Gábor László.
  • P. Nagy József (1925)
    Kőműves. 1956-ban Kokad község nemzetőrparancsnoka, a forradalmi bizottság tagja. 1957 márciusában Kistarcsára, majd Tökölre internálták. 1958-ban másfél év börtönbüntetésre ítélték.
    [nyilvános] »367« 1991., 4 ív.
    Készítő: Valuch Tibor.
  • Pacuraru Gheorghe (1935)
    Román állatorvos. 1956. október 30-án részt vett a temesvári egyetemisták által szervezett gyűlésen. Másnap tüntetést szervezett a letartóztatott egyetemisták kiszabadításáért. 1956-ban két év börtönbüntetésre ítélték. Szabadulását követően négy évig Latestiben kényszerlakhelyen élt.
    [nyilvános] »601« 1994., 5 ív.
    Készítő: Cosmeanu, Marius.
  • Padányi Mihály (1916–2011)
    Építészmérnök. Az 1944 őszén kibontakozó fegyveres ellenállási mozgalom egyik vezetője volt. Akciócsoportja (Marót), robbantotta fel – többek között – Gömbös Gyula szobrát, majd a nyilas könyvesboltot a Kossuth Lajos utcában, és szétugrasztotta a nyilasok gyűlését a Városi Színházban. 1945 után Dunapentelén mérnökként, majd az Építésügyi Minisztériumban miniszterhelyettesi beosztásban dolgozott. 1956 után egy építőipari vállalat igazgatója volt.
    [nyilvános] »687« 1997., 3 ív.
    Készítő: Vásárhelyi Miklósné.
  • Pajcsics József (1945)
    Rendőrtiszt, jogász, közgazdász. 1989-ben a Belügyminisztérium vizsgálati osztályának dolgozójaként a Nagy Imre és társai sírját felkutató nyomozócsoport vezetője.*
    [kutatható] »261« 1991., 8 ív, mellékletek, hangfelvétel.
    Készítő: Hegedűs B. András.
  • Pajzs Zsuzsanna (1931)
    Orvos. 1955-től a Péterfy Sándor utcai kórházban dolgozott. Szemtanúja volt az 1956-os forradalmi eseményeknek, és részt vett a december 4-i nőtüntetésen.
    [nyilvános] »512« 1993., 4 ív.
    Készítő: Eörsi László.
  • Pákh Tibor (1924–2022)
    Jogász, műszaki fordító. 1945-1948 között szovjet hadifogságban volt. 1956. október 25-én megsebesült a Kossuth téri sortűznél. 1957-től nyilvánosan hangoztatta véleményét az idegen megszállásról és az ötvenhatos szabadságharcról. 1960-ban ellenforradalmi tevékenység vádjával tizenöt év börtönbüntetésre ítélték. A börtönben több alkalommal is tiltakozott az emberi jogok sérelmére elkövetett túlkapások ellen. 1971-es szabadulása után tovább küzdött Magyarország önrendelkezési jogának visszaszerzéséért. Munkavállalását mindvégig akadályozták, megbízásos fordítómunkákból élt.
    [nyilvános] »690« 1997-1998., 10 ív, melléklet, hangfelvétel.
    Készítő: Balázs Eszter.
  • Pál László (1942–2017)
    1969-1989 között az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottságnál dolgozott, 1985-1989 között főcsoportfőnök volt. 1995-1998 között a Magyar Olaj és Gázipari (MOL) Rt. igazgatóságának elnöke, 1999-2002 között a Ganz Gépgyár Holding Energetikai Gépgyártó Kft. Ágazatvezetője, 2002-2004 között a Magyar Villamos Művek Rt. vezérigazgatója volt. 2005-től a MALÉV Rt. igazgatóságának tagja. MSZMP-, majd MSZP-politikus; 1990-1997 között parlamenti képviselő.
    [kutatható] »886« 2007-2008., 24 ív, hangfelvétel.
    Készítő: Voszka Éva.
  • Páles Gyula (1923)
    Jogász. 1949-től a Pénzügyminisztériumban középszintű vezető. 1963-1969 között a Központi Népi Ellenőrzési Bizottság, 1969-1983 között a Magyar Nemzeti Bank elnökhelyettese.
    [kutatható] »1134« 1984., 10 ív.
    Készítő: Hegedűs István.
  • Pálffy István (1933–2022)
    Rendszerszervező szaktanácsadó. Arisztokrata származása miatt nem érettségizhetett. 1951 nyarán, kitelepítés elől menekülve, Kazincbarcikára ment figuránsnak, majd Sajószögeden vasútépítésen dolgozott. Közben édesanyját, Apponyi Juliannát, 1951 karácsonyakor letartóztatták, internálták, majd 1953 elején szigorított felügyelet alatt kitelepítették. Pálffyt 1953 őszén behívták katonának. 1955 végén letartóztatták, a várpalotai, később a herendi rabtáborba került. 1956 őszén a pécsi börtönbe szállították át, ahonnan november 2-án a Baranya Megyei Forradalmi Munkástanács szabadon engedte. November végén édesanyjával együtt elhagyta az országot. Angliába került, a Cambridge-i Trinity Hall College-ban diplomázott. Piackutatóként, majd 1963-tól rendszerszervező szaktanácsadóként dolgozott. 1975-ben saját céget alapított, számos országban dolgozott, többek között az Európai Bizottságtól is kapott megbízásokat. 1989 augusztusában látogatott először vissza Magyarországra, majd 2000-re végleg hazatelepült.
    [nyilvános] »880« 2008-2009., 27 ív, melléklet, hangfelvétel.
    Készítő: Kőrösi Zsuzsanna.
  • Palkovits Rezső (1925)
    Közgazdász. 1945-től műszerész. 1949-1952 között a Pénzügyminisztérium munkatársa. 1952-től a Magyar Nemzeti Bankban párttitkár, közép- és felsőszintű vezető, 1980-tól elnökhelyettes.
    [kutatható] »1143« 1984., 7 ív.
    Készítő: Petőcz György.
  • Páll László (1939)
    Építésztechnikus Erdélyben. 1956-ban több diáktársával együtt a magyar forradalomban való esetleges részvételről beszélgetett, emiatt a román állambiztonsági szervek többször kihallgatták. 1959-ben Marosvásárhelyen részt vett a magyar nemzetiségi sérelmek megfogalmazásában, és az ezzel kapcsolatos aláírásgyűjtésben. Emiatt 1961-ben tizenöt év kényszermunkára ítélték, 1964-ben szabadult.
    [nyilvános] »588« 1993., 2 ív és melléklet.
    Készítő: Gagyi-Balla István.
  • Pálóczi Lajos (1937)
    Esztergályos. A forradalom alatt Cegléden részt vett a szovjet önkényuralmi jelképek eltávolításában. 1956 novemberében Ausztráliába emigrált. *
    [kutatható] »712« 1999., 1 ív, hangfelvétel.
    Készítő: Lökkös Attila.
  • Pap Endre (1896-1992)
    Agronómus, növénynemesítő. 1950-1956 között a martonvásári Mezőgazdasági Kutatóintézet munkatársa. 1956-ban Angliába emigrált.
    [kutatható] »1« 1985., 6 ív.
    Készítő: Hegedűs B. András.
  • Pap János (1925-1994)
    Politikus, pártfunkcionárius. 1949-től az MDP Veszprém Megyei Bizottsága munkatársa, valamint 1957-1961 és 1965-1985 között az MSZMP Veszprém Megyei Bizottsága első titkára volt. 1961-1963 között belügyminiszter, majd 1965-ig miniszterelnök-helyettes volt.
    [kutatható] »106« 1987., 14 ív, melléklet, hangfelvétel.
    Készítő: Kozák Márton.
  • Papp Géza (1919)
    Könyvelő Erdélyben. Elmondja, hogy a román hadseregben - melynek 1951-től tagja volt - miként változott a hangulat a magyar forradalom hatására. 1957-ben hét év börtönbüntetésre ítélték. 1963-as szabadulása után Kolozsváron villanyszerelő.*
    [nyilvános] »445« 1991., 1 ív.
    Készítő: Gagyi-Balla István.
  • Papp István (1920)
    Mérnök. 1946-1949 között a Közlekedési Minisztérium főmérnöke, a Kossuth híd építkezésének miniszteri biztosa. 1949-től a Népgazdasági Tanács, 1953-tól a Minisztertanács vezető munkatársa. 1957-től a Hőterv, illetve az Energiagazdálkodási Intézet vezérigazgatója.
    [kutatható] »1130« 1984., 6 ív.
    Készítő: Gábor László.
  • Papp László (1922–2020)
    Tanár, festőművész. 1956-ban Miskolc Város Nemzeti Bizottságának tagja, a Pedagógusok Szabad Szakszervezetének elnökségi tagja. Nyolc hónap előzetes letartóztatás után felmentették.
    [nyilvános] »302« 1991., 9 ív és melléklet.
    Készítő: Páczelt Istvánné.
  • Papp Miklós (1932-2006)
    Anyagbeszerző, gépkocsivezető. 1956-ban Miskolcon a Dimávagban részt vett a forradalmi munkáskövetelések megfogalmazásában. A Borsod Megyei Munkástanács tagja, két napig elnöke volt. 1958 decemberében letartóztatták, két év szabadságvesztésre ítélték. Szabadulása után fizikai munkás, raktáros és gépkocsivezető volt, 1987-től rokkantnyugdíjas. 1989-ben Miskolcon az MDF gazdasági irodájának vezetője lett.
    [nyilvános] »317« 1991., 12 ív.
    Készítő: Molnár Adrienne.
  • Pár Gyula (1943)
    Mesterszakács, a Gundel Károly Vendéglátó-ipari és Idegenforgalmi Szakképző Iskola nyugalmazott tanára. A hatvanas évek elejétől dolgozott a Royal Szállóban, a Tihanyi Motelben, a balatonfüredi Annabella Szállóban, majd Hollandiában és az Egyesült Államokban. Hazatérve a Gundel étterem mesterszakácsa és konyhafőnöke lett. A nyolcvanas években több hazai kormány- és diplomáciai delegációt kísért külföldre. A késő Kádár-kori politikai elit vadászatain többször volt konyhafőnök.
    [nyilvános] »855« 2006., 4 ív, hangfelvétel.
    Készítő: Havadi Gergő.
  • Parádi Gyula (1939)
    Lakatos. 1956. október 27-én a tiszakécskei vérengzésben súlyosan megsebesült. Felépülése után fizikai munkás, majd művezető volt. 1991-től rokkantnyugdíjas.*
    [kutatható] »385« 1992., 3 ív.
    Készítő: Lugossy István.
  • Pártay Tivadar (1908-1999)
    Újságíró, az Független Kisgazdapárt vezető politikusa. 1945–48-ban parlamenti képviselő. 1949-ben Kistarcsára, majd Recskre internálták, 1953-ban szabadult. 1956-ban részt vett a párt újjászervezésében, intézőbizottsági tag, főtitkárhelyettes volt. 1957–58-ban 14 hónapig vizsgálati fogságban tartották. 1959-től különböző munkahelyeken diszpécserként dolgozott. 1968-tól nyugdíjazásáig a Volán Tröszt gazdasági tanácsadója volt. 1988 novemberétől az újjáalakult FKgP elnöke, 1989-ben a párt örökös tiszteletbeli elnöke lett. A TIB egyik alapítója.
    [kutatható] »85« 1986–1994., 31 ív, melléklet, hangfelvétel.
    Készítő: Hegedűs István, Révész Sándor.
  • Pecséri Ede (1921)
    Gépészmérnök. 1940-1954 között ipari nagyvállalatoknál munkás. 1960-tól a Szerszámfejlesztő Intézet főmérnöke, 1964-től a Szerszámgépipari Művek műszaki igazgatója. 1974-1981 között a Lampart Zománcipari Művek vezérigazgatója.
    [kutatható] »1069« 1983., 8 ív.
    Készítő: Bakonyi Éva.
  • Pécsi János (1922–2003)
    Illegális kommunista, 1945 után ifjúsági vezető, a SZIT helyettes főtitkára, a Munkaerő-tartalékok Hivatala elnöke, az Országos Takarékpénztár vezérigazgató-helyettese. 1956-ban leváltották az MTH elnöki funkciójából.
    [kutatható] »9« 1985., 5 ív, hangfelvétel.
    Készítő: Pécsi Vera.
  • Pekó Erzsébet (1948)
    Mezőgazdasági alkalmi munkás, majd fonónő Bácsalmáson. Édesapját, Pekó István (1914-57) kiskunmajsai mezőgazdasági munkást nem bizonyított emberölés vádjával halálra ítélték, és kivégezték. A családot emiatt sorozatos diszkrimináció érte.[GY]
    [kutatható] »606« 1995., 4 ív.
    Készítő: Molnár Adrienne.

Oldalak