Újságíró. Pályáját 1942-ben kezdte a Magyar Nemzetnél. Bajcsy-Zsilinszky Endre ellenállási köréhez tartozott. 1945-ben tagja lett az Nemzeti Parasztpártnak. 1947-48-ban az Új Magyarország rovatvezetője, a HM sajtófőnöke, majd a Szabad Szó és a Hétfői Hírek rovatvezetője, 1960-tól a Magyar Nemzet főmunkatársa, 1973-83 között és 1991-től főszerkesztője volt. 1967-71, illetve 1975-80 között országgyűlési képviselő, 1976-89 között a Hazafias Népfront Országos Tanácsának alelnöke, 1966-89 között a Magyar Újságírók Országos Szövetségének alelnöke volt.

Katonatiszt, üzemgazdász. 1942-től a Ludovika Akadémián tanult. 1944-ben - a háború miatt korábban - hadnaggyá avatták. Angol hadifogságba esett, 1946-ban térhetett haza. Ekkor az ún. B-lista alapján elbocsátották a honvédségtől. Beiratkozott a közgazdasági egyetemre, majd 1948-tól a Pázmány Péter Tudományegyetemen tanult tovább. Közben csaposként dolgozott, 1948-ban vendéglős segédlevelet szerzett. 1949 decemberében letartóztatták, majd hűtlenség büntette címén életfogytiglani fegyházbüntetésre ítélték. Raboskodott a csolnoki kényszermunkatáborban, majd 1956. október 27-én a váci fegyházból szabadították ki. 1967-ben végzett a Vendéglátó-ipari Főiskolán, üzletvezetőként, éttermi igazgatóként dolgozott. 1990 őszén a kispesti önkormányzat képviselőjévé választották. Több állami kitüntetésben részesült, és Kispest díszpolgára lett 2002-ben.

1956. november 4-én a szovjetek elfogták Budapesten, sokad magával három napon át fogva tartották a Józsefvárosi Szent József Plébánián, majd Ungvárra hurcolták. Pilinszky Mária Pilinszky János költő unokatestvére. 

Jogtudós, politológus. Az Államigazgatási Főiskola tanársegédeként, majd 1980-tól az ELTE államjogi tanszékének tudományos munkatársaként dolgozott. 1989-ben megszerezte a szociológia tudomány akadémiai doktora címet. Az ELTE mellett a Szegedi Tudományegyetem jogbölcseleti tanszékének vezetője, később a Károli Gáspár Református Egyetem egyetemi tanára is. A rendszerváltás után az FKGP elnökének, Torgyán Józsefnek személyes tanácsadója. 1998-tól országgyűlési képviselő, az Országgyűlés alkotmány- és igazságügyi bizottságának elnöke, 2001-ig az FKGP frakciójának helyettes vezetője. 2011-ben alkotmánybíróvá választották.

Külpolitikai újságíró. A II. világháború idején munkaszolgálatos, 1944. október közepétől Budapesten bujkált, november végén elfogták és kis híján a Dunába lőtték. 1945-ben szülővárosában másodmagával megalapította a Győri Munkás című szociáldemokrata lapot. 1947-ben átkerült Budapestre a Világosság című bulvárlaphoz, 1949-ben kinevezték külpolitikai rovatvezetőnek. 1952-54 között az Esti Budapest külpolitikai rovatvezetője, 1955 elejétől 1956 októberéig a Szabad Nép külpolitikai rovatvezetője. A forradalom alatt Varsóban tartózkodott, novemberben néhány napig a MÚOSZ elnöke. 1956 decemberében az Esti Hírlap egyik alapítója és főszerkesztő-helyettese. 1958-59 között az MTI kairói tudósítója volt. 1960-64 között az MTI első washingtoni tudósítójának a posztját töltötte be. 1966-70 között az MTI bonni tudósítója volt. 1971-től kinevezték a Magyar Televízió A hét című politikai műsorának főszerkesztőjévé. 1977-81 között az MTI brüsszeli tudósítója volt. 1981-ben nyugdíjba vonult.

Lakatos. A komlói szénbányában dolgozott, majd 1954-ben bevonult katonának. 1956. november 1-jén egységét a Juta-dombhoz vezényelték, ahol november 4-én tűzharcot vívtak az egyik Budapestre bevonuló szovjet egységgel. 1958-ban halálra ítélték, majd ítéletét kegyelemből életfogytiglani börtönbüntetésre változtatták. 1970-ben szabadult.