Jelenlegi hely

Nyitóoldal » OHA
AZ ORAL HISTORY ARCHÍVUM INTERJÚINAK ANNOTÁLT JEGYZÉKE
A gyűjtemény a kutatók rendelkezésére áll. Jelentkezésüket várjuk az 1956intezet@gmail.com címen.
Az interjúk nyilvánossági szintje:
  • nyilvános = szabadon kutatható és idézhető a forrás megjelölésével
  • kutatható = szabadon kutatható, de az idézéshez az interjúalany engedélye szükséges
  • zárt = a kutatáshoz és az idézéshez is az interjúalany engedélye szükséges
  • Simon Zoltán (1935)
    Tanár, szerkesztő. 1956-ban az október 23-i debreceni egyetemista tüntetés egyik szervezője, tagja a Debreceni Szocialista Forradalmi Bizottmánynak. 1957-ben négy évre kizárták az egyetemről. 1968–1990 között az Alföld szerkesztője, majd a megyei könyvtár igazgatója.
    [nyilvános] »524« 1994., 7 ív.
    Készítő: Valuch Tibor.
  • Simonfay Pál (1924-2005)
    Kereskedő. 1944-ben végzett a Ludovika Katonai Akadémián. 1946-ban a Honvédelmi Minisztériumban dolgozott. 1948-ban kivándorló útlevéllel elhagyta az országot. Párizsban kezdetben alkalmi munkákból élt, majd kereskedőként dolgozott. Tanult a Sorbonne-on, és tagja lett a párizsi Martinovits Szabadkőműves Páholynak. 1968-ban Németországba költözött, Münchenben használt gépkocsikkal foglalkozott. 1974-ben kapta meg a német állampolgárságot, ezt követően rendszeresen járt haza. 1979-től Milánóban élt, ingatlankereskedő lett. 1994-ben hazatelepült.
    [kutatható] »745« 2001., 10 ív, melléklet, hangfelvétel.
    Készítő: Kőrösi Zsuzsanna.
  • Simonyi Gyula (1953)
    Környezetvédelmi szakember. Az ELTE matematika szakán diplomázott, később közgazdasági diplomát, illetve infomatikusi és hitoktatói végzettséget szerzett. Dolgozott az Alba Regia Állami Építőipari Vállalatnál és a Közművelődési Információs Intézetnél (Selyemgombolyító). Tagja volt a Bokor és a Regnum mozgalomnak, kapcsolatban állt a Dialógus békecsoporttal is. A rendszerváltás előtt több szamizdat készítésében és terjesztésében is részt vett. 1983-ban katolikus katonaságmegtagadóként tíz havi börtönbüntetésre ítélték, amit Baracskán töltött le. A környezetvédelemmel és karitatív feladatokkal foglalkozó BOCS Alapítvány alapítója, vezetője.
    [kutatható] »945« 2009-2010., 6 ív, melléklet, hangfelvétel.
    Készítő: Kovács Csaba.
  • Simonyi Károly (1916-2001)
    mérnök, fizikus, tudománytörténész. 1940-ben a Pécsi Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karán államtudományok doktora, valamint a BME-n okl. gépészmérnöki képesítést szerzett. 1948-53 között a Soproni Műegyetemen tanszékvezető egyetemi tanár, 1953-1957 között a KFKI-ben az Atomfizika Oszstály vezetője, majd mb. igazgató volt. 1956-ban a KFKI Forradalmi Bizottság elnökévé választották. 1958-1986 között a BME-n vezető funkciókat látott el, pedagógiai és tudományos tevékenysége mellett 1972-től az Atomfizikai Intézet igazgatója.
    [kutatható] »249« 1990., 6 ív, hangfelvétel.
    Készítő: Garai Gábor.
  • Smuk András (1947)
    Geológus. Családjával együtt menekült Andaun keresztül. 1958 és 1962 között az innsbrucki magyar középiskolába járt, majd a Burg Kastl-i Gimnáziumban (Bajorország) tanult. A bécsi egyetem geológia szakára járt. A Rohöl osztrák olajipari vállalatnál helyezkedett el.
    [kutatható] »904« 2005., 2 ív, hangfelvétel.
    Készítő: Lénárt András.
  • Soltész István (1926–2017)
    Újságíró. 1956. október 26-án Nyíregyházán a Néplap főszerkesztőjévé választották, 1957-ben kizárták a Magyar Újságírók Országos Szövetségéből. 1962-től Debrecenben, majd a Magyar Hírlapnál újságíró, a Tájékoztatási Hivatal elnökhelyettese. 1982-1989 között a Magyar Nemzet főszerkesztője.
    [kutatható] »363« 1991., 21 ív, melléklet, hangfelvétel.
    Készítő: Murányi Gábor.
  • Soltész István (1927-2012)
    Kohómérnök. 1964-1972 között a Csepeli Fémmű igazgatója, 1974-ig a Csepel Vas- és Fémművek vezérigazgató-helyettese, illetve vezérigazgatója. 1978-1980 között kohó- és gépipari miniszter, 1985-ig ipari miniszterhelyettes.
    [kutatható] »74« 1987., 28 ív, hangfelvétel.
    Készítő: Petőcz György.
  • Solymossi Mihály (1910)
    Kőműves. 1956-ban a Szabolcs Megyei Állami Építőipari Vállalat munkástanácsának elnöke. Hat hónap börtönbüntetésre ítélték.
    [kutatható] »368« 1991., 4 ív.
    Készítő: Valuch Tibor.
  • Sólyom Ildikó (1940)
    Színésznő. Az 1950-ben koholt vádak alapján kivégzett Sólyom László tábornok leánya. Visszaemlékezéseit az Oral History Archívum rendelkezésére bocsátotta, és ehhez kapcsolódóan kiegészítő interjút adott.
    [kutatható] »78« 1987., 14 ív, melléklet, hangfelvétel.
    Készítő: Hegedűs B. András.
  • Somlai Ágnes (1949)
    Retusőr. 1981-ben férjhez ment Somlai Gáborhoz (lásd ott), és gyermekével együtt Ausztráliába emigrált. Sydney-ben él, bőrdíszmű kereskedőként dolgozik.
    [nyilvános] »781« 2004., 4 ív, hangfelvétel.
    Készítő: Kőműves Ágnes.
  • Somlai Gábor (1947)
    Pincér, műkorcsolyázó. 1970-ben Bulgárián keresztül Olaszországba disszidált, majd 1971-ben Ausztráliába emigrált. Sydneyben él, bőrdíszmű kereskedése van.
    [nyilvános] »784« 2004., 4 ív, hangfelvétel.
    Készítő: Kőműves Ágnes.
  • Somodi István (1925)
    Politikus, agrárszakember. Györffy-kollégista, 1945-ben a Nemzeti Parasztpárt Szolnok megyei titkára. 1956-ban az Földművelésügyi Minisztérium forradalmi bizottságának elnöke, 1957-ben eltávolították állásából, majd a martonvásári kutatóintézet munkatársa. A Szárszói Baráti Kör egyik vezetője.
    [nyilvános] »230« 1989-1990., 37 ív, melléklet, hangfelvétel.
    Készítő: Czakó Ágnes.
  • Somodi László (1921)
    Földműves. 1956. október 27-én szemtanúja volt a tiszakécskei vérengzésnek.*
    [nyilvános] »404« 1992., 1 ív.
    Készítő: Lugossy István.
  • Somogyi János (1929)
    Orvos. A Budapesti Orvostudományi Egyetem Biokémiai Intézetében, majd 1960-74 között a Klinikák Kísérleti Kutató Laboratóriumában dolgozott. 1975-99 között egyetemi tanár volt. Az 1960-70-es években több alkalommal kapott kutatói ösztöndíjat különböző nyugati egyetemekre.
    [kutatható] »770« 2003., 6 ív, hangfelvétel.
    Készítő: Keller Márkus.
  • Soós Gábor (1922-1993)
    Agrármérnök. 1946-tól a Földművelésügyi, illetve a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium munkatársa, 1956-1983 között rövid megszakítással miniszterhelyettes, illetve államtitkár.
    [kutatható] »1004« 1983., 7 ív.
    Készítő: Nagy Gyula.
  • Spitzer Imre (1929)
    Textilvegyész. Részt vett az antifasiszta ellenállásban, emiatt 1944-ben letartóztatták, majd a dachaui munkatáborba szállították. 1945 októberében elhagyta Magyarországot, és Ausztráliában telepedett le.*
    [kutatható] »726« 1999., 1 ív, hangfelvétel.
    Készítő: Lökkös Attila.
  • Stanca Teodor (1933)
    Pedagógus Erdélyben. 1956-ban a temesvári diákmozgalom vezetője. Nyolc év börtönbüntetésre ítélték. 1963-ban szabadult.
    [nyilvános] »657« 1995., 5 ív.
    Készítő: Marginean, Paul.
  • Stanka Sándor (1927)
    Erdész. 1945-ben leventeként a Bakonyi Brigád tagja volt. A szovjet hatóságok letartóztatták, és tíz év munkatáborban letöltendő szabadságvesztésre ítélték. 1953-ban tért haza.
    [nyilvános] »756« 2002., 2 ív, hangfelvétel.
    Készítő: Lugossy István.
  • Starewicz, Artur (1917–2014)
    Lengyel mérnök, kémikus, kommunista politikus. 1954-től a Lengyel Egyesült Munkáspárt Központi Bizottságának póttagja, majd 1959-től 1971-ig a LEMP KB tagja volt. 1956-ban a Trybuna Ludu főszerkesztő-helyettese, illetve 1956 decemberétől 1963-ig a LEMP KB Sajtóirodájának vezetője volt. 1956. október 28-30. között Gomulka megbízásából magyar és szovjet politikusokkal tárgyalt Budapesten. 1963-71 között a LEMP KB titkára volt.*
    [nyilvános] »474« 1991., 2 ív.
    Készítő: Tischler János.
  • Stéhli Ferenc (1923–2016)
    Középiskolai tanár. 1949-től a veszprémi Piarista Gimnáziumban, 1956 nyarától 1983-ig a monori gimnáziumban tanított. Nyugdíjasként a budapesti Piarista Gimnáziumban tanára volt, majd a rendi könyvtár munkatársa lett.
    [kutatható] »746« 2001., 5 ív, hangfelvétel.
    Készítő: Keller Márkus.
  • Stolte István (1910-1991)
    Tanár, újságíró. Az Eötvös Kollégium tagja, a kommunista diákmozgalom egyik vezetője, 1932 után kizárták a mozgalomból. A harmincas évek közepétől a politikai rendőrség ügynöke. 1944-ben az ellenállási mozgalomban való részvételéért letartóztatták, Sopronkőhidáról Németországba hurcolták. 1945-től az amerikai, majd a magyar hírszerzésnek dolgozott. 1949-ben erőszakkal Magyarországra hozták a Rajk-per egyik koronatanújának, és 1956-ig fogva tartották. November 4-én az NSZK-ba menekült, ahol ismét az amerikaiak szolgálatába állt.
    [nyilvános] »131« 1988-1990., 10 ív, hangfelvétel.
    Készítő: Nagy Csaba.
  • Straub F. Brunó (1914-1996)
    Biokémikus, akadémikus. Szent-Györgyi Albert tanítványa. 1945-1970 között a Szegedi Tudományegyetem, majd a Budapesti Orvostudományi Egyetem tanára. 1970-1978 között az MTA Szegedi Biológiai Központ főigazgatója, az Enzimológiai Intézet vezetője.
    [kutatható] »71« 1987., 9 ív, melléklet, hangfelvétel.
    Készítő: Balázs Katalin.
  • Strycharczyk Tadeusz (1936–2001)
    Lengyel mérnök. 1956-ban a Krakkói Műszaki Egyetem hallgatójaként részt vett a magyarokat támogató segélyakció szervezésében.*
    [nyilvános] »623« 1993., 1 ív.
    Készítő: Tischler János.
  • Suba Anna (1930)
    Miskolcon született egy nyolcgyerekes család hetedik gyermekeként. Ápolónőként dolgozott Debrecenben, amikor kitört a forradalom. Nagy nehézségek árán átszökött a határon, és a Nemzetközi Vöröskereszt segítségével Franciaországba jutott. Párizsban férjhez ment Suba Józsefhez, aki a harmincas évek elején magyar boltot alapított Párizs ma már előkelő részének számító Marais-negyedben. A Suba házaspár fűszeresüzlete évtizedeken keresztül fogalom volt, a párizsi magyarság találkozóhelyeként is működött. Férje halála után Anna vitte tovább az üzletet 2000-ig. Rendszeresen jár Magyarországra.
    [kutatható] »963« 2014., 4 ív, hangfelvétel.
    Készítő: Kőrösi Zsuzsanna.
  • Suba Bálint (1918)
    Földműves, fuvarozó. 1956-ban a vámospércsi forradalmi bizottmány tagja. 1957-ben nyolc év börtönbüntetésre ítélték.
    [nyilvános] »490« 1993., 4 ív.
    Készítő: Valuch Tibor.
  • Sugár Dezső (1944)
    Közgazdász. 1969-től a Pénzügyminisztériumban főelőadó, csoportvezető, majd osztályvezető-helyettes.
    [kutatható] »1035« 1982., 3 ív.
    Készítő: Koncz E. Katalin, Máté Katalin.
  • Sujánszky Jenő (1929–2022)
    Kémikus. Kadétiskolásként a II. világháborúban a budapesti katlancsata résztvevője. 1956 tavaszán szervezkedésért tizenhárom év börtönbüntetésre ítélték. 1956 októberében kiszabadították, csatlakozott a Corvin közi felkelőkhöz. A forradalom bukása után emigrált. Franciaországban vegyész. 1991-ig a párizsi Magyar Szabadságharcos Szövetség elnöke.
    [kutatható] »147« 1988., 24 ív, melléklet, hangfelvétel.
    Készítő: Murányi Gábor.
  • Sulyok Miklós (1948)
    Vállalkozó. 1971-ben végzett az ELTE TTK matematikus szakán. 1980-ig kutató matematikus egyebek között az MTA Matematikai Kutatóintézetben és a SZTAKI-ban. Ez utóbbiból ellenzéki tevékenysége miatt 1980-ban eltávolították. Szerepet játszott a szamizdatban írt Napló létrehozásában és működtetésében, a Charta tiltakozási akció szervezésében, később szamizdat-kiadványokat nyomtatott és terjesztett. A nyolcvanas évek végén egy ideig saját kiadója volt. A rendszerváltás után több könyvesboltot és vendéglőt indított.
    [nyilvános] »807« 2005,2009., 5+4 ív, hangfelvétel.
    Készítő: Gáti Tibor, Markovits Ferenc.
  • Surányi Bálint (1935–2024)
    Oktatáskutató. Pályáját történészként kezdte, majd a Magyar Rádió és Televízió Közvélemény-kutató Osztályán, a Központi Statisztikai Hivatalban és a Tervhivatal Tervgazdasági Intézetében dolgozott. Oktatáskutatással az 1970-es évektől foglalkozott, az Oktatáskutató Intézet és az Országos Közoktatási Kutatóintézet kutatójaként. 
    [zárt] »1179« 2022–2023, 9 ív, hangfelvétel.
    Készítő: Széchenyi Ágnes.
  • Surányi Ferenc (1916)
    Vas- és fémesztergályos. 1956-ban a debreceni MÁV Járműjavító (Vagongyár), Munkástanácsának vezetőségi tagja. November 4-e után részt vett a munkástanácsok közötti egyeztető megbeszéléseken. 1957-ben Kistarcsára, majd Tökölre internálták.
    [nyilvános] »466« 1992., 4 ív.
    Készítő: Valuch Tibor.
  • Surján László (1941)
    Orvos, patológus, politikus. Részt vett a Nagycsaládosok Országos Egyesületének alapításában, 1987-ben az egyesület elnökhelyettesévé választották. 
    [kutatható] »1186« 2025, 1 ív + hangfelvétel.
    Készítő: Kőrösi Zsuzsanna.
  • Svéd Ferenc (1923)
    Műszaki rajzoló, fordító, író. 1945-1948 között Párizsban, 1956-tól Stockholmban él. Svédországban mérnöki diplomát szerzett, tagja a Svéd Írószövetségnek.
    [nyilvános] »794« 2005., 3 ív, hangfelvétel.
    Készítő: Kőműves Ágnes.
  • Sz. Nagy Sándor (1921-1994)
    Munkás, jogász, újságíró. 1945–1948 között SZDP járási titkár Hajdú-Bihar megyében. 1949-től ügyész, majd 1951–1953 között pécsi főügyész. Lemondása után Komlón, majd az Építésügyi Minisztériumban jogtanácsos, ahonnan fegyelmivel eltávolították. Ezt követően a Ganz Villamossági Gyár esztergályosa, 1956-ban a munkástanács elnöke. 1958-ban életfogytiglani börtönbüntetésre ítélték. Szabadulása után könyvelő, raktáros, áruforgalmi előadó. 1989 után a Magyar Liberális Párt elnöke.
    [kutatható] »527« 1992-1993., 17 ív és melléklet.
    Készítő: Molnár Adrienne.
  • Szabados Mihály (1905-1993)
    Jogász, közíró. A harmincas években a Földmunkás Szövetkezet titkára, az országos szociális program megalkotója. A negyvenes években a Földművelésügyi Minisztériumban a visszacsatolt országrészekkel foglalkozó részleg vezetője, a Miniszterelnökség Nemzetiségpolitikai Osztályának munkatársa. A Magyar Közösség elleni perben három és fél év börtönbüntetésre ítélték. Szabadulása után segédmunkás.
    [kutatható] »107« 1987., 14 ív, hangfelvétel.
    Készítő: Bekéné Nádor Orsolya.
  • Szabó András Pál (1929)
    1947-1949 között a közgazdasági egyetem hallgatója volt, majd a Magyar Állami Erdészeti Igazgatóság sajtóosztályán dolgozott. 1950-ben besorozták a folyamőrséghez. 1951-ben a hadbíróság hat hónap börtönbüntetésre ítélte. 1954 nyarán leszerelt, a Vörös Szikra Gyárban diszpécserként dolgozott, majd a két gyár összevonását követően átkerült a Beloiannisz Gyárba. A forradalom leverését követően disszidált. Svájcban telepedett le, mindvégig a marketing- és reklámszakmában dolgozott. A hetvenes évektől rendszeresen hazajárt, a rendszerváltás óta hónapokat tölt Magyarországon.
    [kutatható] »832« 2005-2006., 5 ív.
    Készítő: Kőrösi Zsuzsanna.
  • Szabó Dénes (1929)
    Kriminológus, szociológus. 1958 óta a Montreali Egyetem professzora, 1969-1984 között a Nemzetközi Összehasonlító Kriminológiai Intézet alapító igazgatója. 1973-tól a Kanadai Királyi Társaság tagja. Az ENSZ és az UNESCO tanácsadója. 1993-tól az MTA külső tagja.
    [nyilvános] »65« 1985., 17 ív, hangfelvétel.
    Készítő: Tóth Pál Péter.
  • Szabó Ferdinánd (1914)
    Tisztviselő. A forradalom alatt a Debreceni Szocialista Forradalmi Bizottmány élelmezési szekciójának vezetője. 1957-ben rendszeres rendőri kihallgatások után alacsonyabb beosztásba helyezték át.
    [nyilvános] »637« 1995., 4 ív.
    Készítő: Valuch Tibor.
  • Szabó Ferenc (1934-2002)
    Agrármérnök. 1958-1967 között a Központi Statisztikai Hivatal, majd az Országos Tervhivatal munkatársa. 1968-tól a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztériumban közép-, illetve felsőszintű vezető.
    [kutatható] »1081« 1983., 8 ív.
    Készítő: Baross Gyöngyvér.
  • Szabó Gergely (1921-2000)
    Politikus, vegyészmérnök. 1946-48 között a Nékosz főtitkára volt. 1948-51-ben a Nehézvegyipari Központ vezérigazgató-helyettese, 1952 decemberétől 1953 júliusáig vegyipari miniszter, majd nehézipari, illetve vegyipari és energiaügyi miniszterhelyettes volt. 1954-56 között az MDP KV póttagja. 1955 januárjától 1956 júliusáig a Minisztertanács Titkárságának vezetője, majd október 31-ig vegyipari miniszter, ezt követően miniszteri biztos. 1957 márciusában kizárták a pártból, a 60-as évek elején visszavették. 1966-77 között vállalatigazgató volt.
    [kutatható] »113« 1988., 15 ív, hangfelvétel.
    Készítő: Szigeti Katalin.
  • Szabó Imre (1912-1991)
    Jogász. 1945-1955 között az Igazságügyi Minisztérium munkatársa. 1955-től 1982-ig az MTA Állam- és Jogtudományi Intézetének igazgatója. 1949-1982 között az Eötvös Loránd Tudományegyetem tanára.
    [nyilvános] »137« 1988-1989., 17 ív, hangfelvétel.
    Készítő: Bakonyi Éva.

Oldalak