Jelenlegi hely

Nyitóoldal » OHA
AZ ORAL HISTORY ARCHÍVUM INTERJÚINAK ANNOTÁLT JEGYZÉKE
A gyűjtemény a kutatók rendelkezésére áll. Jelentkezésüket várjuk az 1956intezet@gmail.com címen.
Az interjúk nyilvánossági szintje:
  • nyilvános = szabadon kutatható és idézhető a forrás megjelölésével
  • kutatható = szabadon kutatható, de az idézéshez az interjúalany engedélye szükséges
  • zárt = a kutatáshoz és az idézéshez is az interjúalany engedélye szükséges
  • Szabó Irén (1930)
    Tanítónő. 1949 után a Térképészeti Intézetben dolgozott. 1957 januárjában Angliába, majd Ausztráliába emigrált. Perth-ben él, ahol évekig a helyi magyar rádió főszerkesztője volt. *
    [kutatható] »720« 1999., 1 ív, hangfelvétel.
    Készítő: Lökkös Attila.
  • Szabó István (1921)
    Esztergályos, pártmunkás. 1941-től Győrben a kommunista ifjúmunkás mozgalom tagja, 1945-1952 között járási párttitkár.
    [kutatható] »204« 1988., 10 ív, hangfelvétel.
    Készítő: Kozák Márton.
  • Szabó Iván (1934-2005)
    Mérnök-közgazdász, politikus. Az 1956-os forradalom alatt a BME Forradalmi Diákbizottsága és a MEFESZ vezetőségi tagja volt. 1957 januárjában letartóztatták, két hónapi vizsgálati fogság után szabadult. 1957-1985 között állami vállalatoknál dolgozott, majd 1990-ig a Mérnök és Építőgépész Kisszövetkezet elnöke volt. 1988-ban belépett az MDF-be, a párt egyik vezető politikusa, 1990-1998 között országgyűlési képviselő volt. 1991 decembere és 1993 februárja között ipari, kereskedelmi és idegenforgalmi miniszter, majd 1994-ig pénzügyminiszter volt. 1996-ban kilépett az MDF-ből. Alapító tagja és első elnöke lett (1998-tól örökös tiszteletbeli elnöke) a Magyar Demokrata Néppártnak.
    [nyilvános] »829« 2003-2004., 22 ív, hangfelvétel.
    Készítő: Szuly Kinga.
  • Szabó János (1920–2012)
    Építőmérnök, akadémikus. 1947-től mérnök, kutató. 1950-1957 között a Közlekedési és Postaügyi Minisztériumban főosztályvezető, miniszteri biztos. 1959–1961 között az Építéstudományi Intézet igazgatóhelyettese, majd igazgatója. 1961-1965, valamint 1968-1984 között építésügyi miniszterhelyettes, illetve államtitkár. 1965-től a Budapesti Műszaki Egyetem tanára volt.
    [kutatható] »1093« 1983., 15 ív.
    Készítő: Baross Gyöngyvér.
  • Szabó János (1921)
    Kovácsmester. 1956-ban a Tűzoltó utcai fegyveres felkelőcsoportnál sofőr, majd raktáros. November 4. után fegyveres ellenálló. Hat év börtönbüntetésre ítélték.
    [nyilvános] »394« 1992., 2 ív.
    Készítő: Eörsi László.
  • Szabó József (1913–?)
    Mérnök. 1953-tól a sztálinvárosi építkezés egyik tervezője. 1956 után az Országos Tervhivatal, majd a Szabványügyi Hivatal munkatársa.
    [nyilvános] »410« 1992., 4 ív.
    Készítő: Garai Gábor.
  • Szabó Józsefné Hajnal Klára (1937)
    Tisztviselő. Főként vőlegénye, Bárány János (1930–1959), forradalom utáni tevékenységéről, valamint Nagy József és társai peréről – amelyben Bárány az ötödrendű vádlott volt – beszél.
    [nyilvános] »488« 1993., 3 ív.
    Készítő: Eörsi László.
  • Szabó Kálmán (1921-2007)
    Közgazdász. 1954-1956-ban az Országos Tervhivatal főosztályvezetője volt. A Petőfi Kör közgazdászvitájának egyik vitavezetője. 1959-től a Marx Károly Közgazdaság-tudományi Egyetem tanára, 1968-1973 között rektora volt. 1966-tól a gazdasági reformot előkészítő bizottság tagja. 1970-1990 között országgyűlési képviselő volt.
    [kutatható] »351« 1991., 24 ív, hangfelvétel.
    Készítő: Gáti Tibor.
  • Szabó Kálmánné Vojchehovszki Etelka (1921)
    Munkás. 1924-től Kijevben élt. 1941-ben kényszermunkára hurcolták Németországba. 1943-ban Magyarországra települt. 1945 januárjában a szovjet hatóságok kémkedés vádjával tíz évre Kolimára száműzték.
    [kutatható] »191« 1990., 5 ív, hangfelvétel.
    Készítő: Kőrösi Zsuzsanna.
  • Szabó Károly (1912–2002)
    Festő, illegális kommunista, pártmunkás. 1951–1966 között a büntetés-végrehajtás területén dolgozott. A forradalom alatt részt vett a Belügyminisztérium Jászai Mari téri épületének védelmében.
    [kutatható] »222« 1990., 8 ív, hangfelvétel.
    Készítő: Tóth László.
  • Szabó Károly (1917–?)
    Jogász. 1946-1949 között a csehszlovák-magyar lakosságcserét lebonyolító pozsonyi kormányhivatal helyettes vezetője. 1949-től Magyarországon faipari mérnök, egyetemi tanár.
    [kutatható] »62« 1987., 10 ív, melléklet, hangfelvétel.
    Készítő: Bekéné Nádor Orsolya.
  • Szabó Károly (1946)
    Víz- és gázvezeték-szerelő. Édesapját, D. Szabó Károly (1924–1959), földművest, aki 1956-ban a Gyóni Nemzeti Bizottság elnökhelyettese és a nemzetőrség vezetője volt, halálra ítélték, és kivégezték.[GY]
    [kutatható] »611« 1995., 4 ív.
    Készítő: Molnár Adrienne.
  • Szabó Lajos és Szabó Magda
    Szabó Lajos (1955–2010), gépkocsivezető, gondnok és Szabó Magda (1956), szabó, adatrögzítő. Édesapjukat, Szabó Lajos (1930-1959), segédmunkást, aki 1956-ban csatlakozott a Corvin közi csoporthoz, részt vett a november 4-e utáni ellenállás szervezésében, halálra ítélték, és kivégezték.[GY]
    [nyilvános] »648« 1995., 5 ív, hangfelvétel.
    Készítő: Hoffmann Gertrud.
  • Szabó Zakariás (1919–?)
    Munkás Erdélyben. 1956-ban részt vett a magyar forradalom hatására Erdélyben meginduló szervezkedésben. Hét év börtönbüntetésre ítélték. 1963-ban szabadult.
    [nyilvános] »586« 1994., 4 ív és melléklet.
    Készítő: Gagyi-Balla István.
  • Szakács Albert (1925-2004)
    Műszaki fordító. 1950-től az Ózdi Kohászati Üzemekben segédmunkásként, majd tüzeléstechnikusként dolgozott. 1956-ban az ózdi munkástanács tagja, a Szabad Ózd szerkesztője volt. 1958-ban első fokon 15 év, másodfokon életfogytiglani szabadságvesztésre ítélték. 1963-ban szabadult, de egy hónap múlva újra letartóztatták, és 1970-ig börtönben volt. Szabadulása után műszaki fordításból élt.
    [kutatható] »340« 1991., 11 ív, hangfelvétel.
    Készítő: Páczelt Istvánné.
  • Szakács László (1953)
    Rock-zenész, dobos. A hetvenes évek végén feleségével együtt Nyugat-Németországba, majd 1981-ben Ausztráliába disszidált. 1986-1987-ben, majd 1992-1996 között Magyarországon élt.
    [nyilvános] »782« 2004., 4 ív, hangfelvétel.
    Készítő: Kőműves Ágnes.
  • Szakács Sándor (1936)
    Gazdaságtörténész. 1956-ban az Eötvös Loránd Tudományegyetem diákbizottságának és a Tiszta szívvel egyetemi újság szerkesztőségének tagja. 1958-től két évig Tatabányán könyvtáros, majd a Marx Károly Közgazdaság-tudományi Egyetem tanára.
    [kutatható] »582« 1993-1994., 13 ív.
    Készítő: Beck Tibor.
  • Szalatnyay József (1915-1995)
    Festőművész. 1940-től kultuszminisztériumi tisztviselő. 1948-ban eltávolították állásából. Ezt követően a Képzőművészeti Főiskolán könyvtáros. [T]
    [kutatható] »504« 1992-1993., 13 ív, hangfelvétel.
    Készítő: Molnár Adrienne.
  • Száll József (1921-2004)
    Diplomata. 1941-től tagja volt az illegális Magyar Kommunista Pártnak. 1945 után a MADISZ alelnöke, a Szabad Nép munkatársa volt. 1949-ig a berni magyar követség első titkára, ezt követően a Külügyminisztérium munkatársa volt. 1956-tól pekingi magyar nagykövetségen dolgozott. 1959-1960-ban tanácsos volt a párizsi magyar UNESCO-képviseleten. 1960-1962 között Jakartában követ, majd Rómában nagykövet volt. Itthon kémkedéssel vádolták, ezért 1970-ben Olaszországba disszidált.
    [nyilvános] »778« 2003., 5 ív, hangfelvétel.
    Készítő: Ungváry Krisztián.
  • Szamuely László (1936)
    Közgazdász. A Szovjetunióban nevelkedett. A szovjet és a magyar közgazdasági elmélettörténet és a mechanizmusreform történetének kutatója. 1973-1978 között az MTA Közgazdasági Információs Csoport, majd az MTA Világgazdasági Kutatóintézet főmunkatársa.
    [zárt] »33« 1986., 26 ív, hangfelvétel.
    Készítő: Farkas Katalin, Laki Mihály.
  • Szántó István (1927-1986)
    Vegyész. 1945-től technikus, majd tanársegéd. 1952-1956 között a Szovjetunióban tanult. 1957-1959 között az MSZMP KB politikai munkatársa. 1959-1975 között a Berentei Vegyiművek, illetve a Borsodi Vegyipari Kombinát, 1975-től a Magyar Vegyipari Egyesülés igazgatója.
    [kutatható] »1033« 1982., 6 ív.
    Készítő: Farkasné Kurucz Zsuzsanna, Hegedűs B. András.
  • Szappanos Gyula (1926)
    Ingatlanügynök. A forradalom alatt részt vett a Rádiónál készülő barikád építésében. 1956 novemberében Ausztráliába emigrált. *
    [kutatható] »714« 1999., 1 ív, hangfelvétel.
    Készítő: Lökkös Attila.
  • Szász Béla (1910-1999)
    Újságíró, író, műfordító. Illegális kommunista, 1937-1946 között Párizsban, majd Argentínában élt. 1949-ben a Földművelésügyi Minisztérium sajtótitkára. A Rajk-per egyik vádlottjaként tíz év börtönbüntetésre ítélték, 1954-ben szabadult. 1957-ben Angliába emigrált. 1961-ig az Irodalmi Újság szerkesztője, 1959-1963 között a brüsszeli Szemle kiadója. 1965-től a BBC munka-társa.
    [nyilvános] »227« 1988., 5 ív, melléklet, hangfelvétel.
    Készítő: Hegedűs B. András, Orosz István.
  • Szathmári Veronika (1940)
    A forradalom első napján jelentkezett ápolónőnek, a Honvéd Kórház mentőautójával járta a várost, majd részt vett a Bástya utcai csoport szervezésében. 1958-ban első fokon tizenöt év, majd másodfokon egy év börtönbüntetésre ítélték. Autóbuszkalauz, ápoló, illetve műtős volt, végül elektrokozmetikus lett.
    [kutatható] »786« 2004., 3 ív, hangfelvétel.
    Készítő: Eörsi László.
  • Szatmáry Ferenc (1910)
    Nagyváradi jogász. 1945-1947 között a Szovjetunióban hadifogoly. Hazatérése után a román közigazgatásban dolgozott, bíró, majd ügyvéd.
    [kutatható] »156« 1988., 7 ív, melléklet, hangfelvétel.
    Készítő: Murányi Gábor.
  • Szécsi István (1937)
    Vasas szakmunkás, sztahanovista. 1956-ban a Budapesti Rádiótechnikai Gyár fegyveres őrségének tagja. Tizenöt év börtönbüntetésre ítélték.
    [nyilvános] »308« 1991., 17 ív és melléklet.
    Készítő: Kőhegyi Kálmán.
  • Szegő Katalin (1933–2005)
    Filozófus, egyetemi tanár Erdélyben. Elsősorban az 1956-os kolozsvári egyetemi eseményekre emlékezik.*
    [zárt] »433« 1991., 2 ív.
    Készítő: Gagyi-Balla István.
  • Szegvári Péter (1954)
    Jogász, közigazgatási és területfejlesztési szakértő. 1979-től a Fővárosi Tanács munkatársa. 1988-90 között Budapest (utolsó) VB-titkára, 1990-92 között Budapest főjegyzője. 1996-98 között az Országos Területfejlesztési Központ főigazgatója. 2004-05-ben az Országos Területfejlesztési Hivatal elnöke. Több egyetem és főiskola oktatója.
    [nyilvános] »940« 2009., 12 ív, hangfelvétel.
    Készítő: Molnár János.
  • Szeibert Imre (1930)
    Közgazdász. 1952-től tisztviselő, bolti eladó. 1959-től a Közért Vállalatnál középszintű vezető, 1976-tól a Józsefvárosi Közért Vállalat igazgatója.
    [kutatható] »1104« na., 9 ív.
    Készítő: Ábrány László.
  • Székács István (1907-1999)
    Biokémikus, pszichoanalitikus. Róheim Géza tanítványa. 1945 után az orvosszakszervezet, az MTA és a Biokémiai Intézet munkatársa. 1953-ban kémkedés vádjával letartóztatták, kilenc hónap múlva szabadult. Nyugdíjazásáig az Országos Járványügyi Intézet tudományos munkatársa.
    [kutatható] »225« 1990., 9 ív, hangfelvétel.
    Készítő: Javorniczky István.
  • Székely Dénes (1927–1999)
    Vegyészmérnök. 1950-1951, majd 1954-1973 között a Kőbányai Gyógyszerárugyárban technikus, üzemvezető, 1951-1954 között a Honvédelmi Minisztérium munkatársa. 1973-tól különböző vegyipari vállalatok, 1979-től a Reanal Finomvegyszergyár igazgatója.
    [kutatható] »1061« 1983., 6 ív.
    Készítő: Horváth Dénes.
  • Székely Dezsőné Sebestyén Mária (1935–2021)
    Ápolónő. A Rádió ostromakor bekapcsolódott a sebesültek ellátásába. Október 30-án ápolóként csatlakozott a Tompa utcai felkelőcsoporthoz. Novemberben a Bakáts téri kórházban segített a sebesültek ellátásában. Részt vett a december 4-i nőtüntetésen. 1957 januárjában Nyugatra próbált menekülni, de ekkor már lezárták a határokat. 1958-ban 1 év 2 hónap szabadságvesztésre ítélték. Márciusban szabadult. Kézilányként, majd varrónőként dolgozott, később adminisztrátor, illetve filmgyári statiszta volt. A rendszerváltozás után a Pofosz választmányi tagja lett. 1992-ben mint korábbi Dózsa-sportolót rendőr századosként nyugdíjazták, 1996-ban őrnaggyá léptették elő.
    [nyilvános] »257« 1991,1993., 4+2 ív, hangfelvétel.
    Készítő: Eörsi László, Lugossy István.
  • Székely Elek (1925-1999)
    Mérnök. 1956-ban a miskolci Dimávag főtechnológusa, a forradalom első napjaiban – az igazgató távollétében – a gyár vezetője, a forradalmi események támogatója. 1958-ban két év börtönbüntetésre ítélték.
    [nyilvános] »467« 1992., 6 ív.
    Készítő: Molnár Adrienne.
  • Székelyhidi Ágoston (1933-2010)
    Tanár, író, publicista. 1956-ban Debrecenben egyetemi hallgatóként az október 23-i egyetemista tüntetés egyik szervezője, majd a Debreceni Szocialista Forradalmi Bizottmány vezető személyisége volt. November 4-e után a szovjet és a magyar katonai ügyészség többször letartóztatta. Részt vett a szellemi ellenállásban, majd 1957 augusztusáig előzetes letartóztatásban volt, és kizárták az ország egyetemeiről. Csak 1964-től lehetett gimnáziumi tanár. Rendszeresen publikál, a hetvenes évek végén tagja lett a népi írók körének.
    [kutatható] »486« 1992., 10 ív.
    Készítő: Valuch Tibor.
  • Szekér Gyula (1925–2015)
    Vegyészmérnök. 1956-75 között vegyipari, illetve nehézipari miniszterhelyettes, miniszter. 1975-80 között miniszterelnök-helyettes. 1980-84 között az OMFB, majd a Magyar Szabványügyi Hivatal elnöke.
    [kutatható] »66« 1987., 17 ív, hangfelvétel.
    Készítő: Farkas Katalin, Laki Mihály.
  • Szekeres Péter (1942)
    1966-tól a Magyar Televízióban dolgozott szerkesztőként, és önállóan is készített dokumentumfilmeket. 1970-ben elhagyta az országot. Először Olaszországba, majd Svédországba ment, később az Egyesült Államokban kapott politikai menedékjogot. A filmszakmával nem tudott kapcsolatot teremteni, később az amerikai Népszava szerkesztőségében talált munkát. 1977-ben visszatért Magyarországra. Kezdetben építőipari segédmunkás volt, majd a Társulás Filmstúdióban és a Filmtudományi Intézetben dolgozott.
    [nyilvános] »878« 2008., 13 ív, hangfelvétel.
    Készítő: Lugossy István.
  • Szelényi Tiborné Elischer Edit (1906-2004)
    Tisztviselő. 1934-től a kereskedelmi minisztériumban, 1945 után az amerikai és a francia követségen dolgozott. 1950-ben az ÁVH letartóztatta, majd egy év múlva kémkedés vádjával hat év börtönbüntetésre ítélték. 1956-os szabadulása után nyelvtanár.
    [kutatható] »166« 1988., 6 ív, melléklet, hangfelvétel.
    Készítő: Bakonyi Éva.
  • Szelepcsényi Márta (1956)
    Segédmunkás Komlón. Édesapját, Szelepcsényi István (1932-1959), villanyszerelőt, aki 1956-ban nemzetőr volt, majd 1957 elején fegyveres ellenállás szervezkedésébe kezdett, halálra ítélték, és kivégezték.[GY]
    [kutatható] »643« 1995., 4 ív, hangfelvétel.
    Készítő: Kőrösi Zsuzsanna.
  • Széll Jenő (1912-1994)
    népművelő, politikus, publicista. 1932-ben belépett a Kommunista Ifjúmunkások Magyarországi Szövetségbe, és az egyetemi diákmozgalom titkára lett. 1933-ban másfél év szabadságvesztésre ítélték. Szabadulása után Párizsban és Bécsben textilvegyészetet tanult. 1945-től pártalkalmazott, 1948-50 között bukaresti magyar követ, 1951-ben az MDP KV munkatársa, 1951-57 között a Népművészeti Intézet alapító igazgatója volt. A Nagy Imre körül kialakult pártellenzék aktív tagja lett. 1956-ban a Magyar Rádió kormánybiztosává nevezték ki. A forradalom leverése után az Országos Széchényi Könyvtár tudományos munkatársa, valamint műfordító volt. 1959-ben 5 év szabadságvesztésre ítélték. 1962-ben szabadult. 1964-től a Zeneműkiadó lektora, 1970-től a Könyvvilág szerkesztője volt. A TIB egyik alapítója.
    [kutatható] »4« 1981-1982., 40 ív, melléklet, hangfelvétel.
    Készítő: Hegedűs B. András, Kozák Gyula, Szabóné Dér Ilona.
  • Szemerédi Tibor (1940)
    Üzletkötő. 1956 decemberében egy barátjával lépte át a határt. Az iselsbergi gimnáziumban érettségizett 1959-ben, majd rádiótechnika-elektronika szakon szerzett szakképesítést. 1961-ben részt vett az 1956-os forradalom emlékére szervezett békemeneten. Aktív résztvevője a cserkész mozgalomnak és az Ausztriai Magyar Egyesületek és Szervezetek Központi Szövetségének.
    [kutatható] »887« 2005., 2 ív, hangfelvétel.
    Készítő: Lénárt András.

Oldalak